2015/03/19

Szar ügy

Rengeteg minden történt az utóbbi időben és korábban is, van már pár félig megírt bejegyzésem, de kénytelen vagyok egy újat kezdeni. Már rég óta gondolkodom, hogy leírjam-e ezt a kényes, nyomdafestéket nem tűrő problémát. Évek óta gondot jelent, ma elfogyott a cérna.

Tudjuk jól, hogy a világon két gigantomán ország létezik. Az egyik Oroszország, a másik az Amerikai Egyesült Államok. Nem csodálkozunk ezen, hiszen ott, ahol egy tó 636 km hosszú, a leghidegebb lakott területtel rendelkezik, a Világ legnagyobb földterületű országa, a másik oldalon Grand Canyon, Niagara, Mississippi, (sokáig) legmagasabb épület és még sorolhatnám, nos, ilyen országokban kizárólag óriási méretekben tudnak gondolkodni az emberek. Ezek után az egyszeri hazánkfia értetlenül áll a tény előtt, hogy a klotyó viszont kifejezetten minimalista tervezés eredménye. Aki nem ismeri Amerikát közelebbről, vagy nem találkozott még az ittenihez hasonló megoldással, az eléggé meglepve fogja tapasztalni, hogy a klótető felhajtása után nem egy hívogató üres teret talál, hanem egy kisebb méretű tavat. Igen, itt még reménykedünk a gigantikus tervezésben, hiszen nálunk csak egy minimális pocsolya található. Ha végiggondoljuk, érthető a tervező célja: előzzük meg a kellemetlen szagok terjedését, ami maradéktalanul meg is valósul. A cél nemes, a megoldás, mint látni fogjuk, kevésbé. A lehúzó megnyomása után a látszólag nagy nyomású víz, ami a kló alján egy csövön keresztül ömlik be, levisz minden kellemetlen dolgot.
video

Vagyis csak levinne. Mert, mint a mellékelt képen látható a vízszint fenntartása érdekében egy szörnyű kompromisszumot kötöttek: igen csavaros lefolyót kellet beépíteni a klóba a magyarországi szabványnál amúgy is vékonyabb csövet használva.


Az eredmény kolosszális, a részletekkel talán nem borzolnám a kedélyeket, gondolom mindenki el tudja képzelni. Komolyan mondom, életemben összesen nem pucoltam annyit klotyót, mint itt egy-egy hónapban, pedig szolgáltam a nagyszerű Magyar Néphadseregben. Talán mondanom sem kell, hogy a dugulás garantált abban az esetben, ha vendég érkezik. Én minden esetre most már biztos döntős lennék az Amerikai Duguláselhárítási Nemzeti Bajnokságon.
Szerencsére az utóbbi időben kiagyaltam, hogy be kell önteni egy kis duguláselhárító löttyöt, az fellazítja a terméket, és így egyszerűbb lepumpálni az anyagot. Pár éve volt egy kis felmérés az Indexen távolba szakadt hazánkfiaival, hogy ki mit gondol az új hazáról, néhány kérdésre kellett válaszolni. Az egyik az volt, mi az, ami a legidegesítőbb a szép, új Világban? Most egész biztosan ezt a budi-témát jelölném meg. Van még egy hátránya az amerikai megoldásnak. Illusztráláskén az unokatesómat idézem, akit a nagynéném megkérdezett fél éves budapesti tartózkodása befejeztével, hogy mi volt az, amit a legjobban szeretett. Nos, rövid gondolkodás után Csaba a következő választ adta:
- Alkotás közben nem fröccsen a víz a fenekemre....

Mindamellett, hogy a helyi megoldásnak nyilvánvaló előnyei is vannak, jelenleg rettenetesen vágyom egy hagyományos, otthoni klózra...

Utóirat: nem tudom ki mennyire ismeri az amerikai angolt, ezen belül is a déli dialektust? Engem minden esetre meglepett, hogy az angol vécét a helyiek "komód"nak titulálják...