Demoktratikus Nacionális Konvenció

A cím alapján az angol ajkúak azt gondolhatnák, hogy magyarul megtanulni nagyon könnyű, hiszen csak meg kell változtatni az angol szavak végződését, esetleg ragozni, és máris perfektek vagyunk magyarul. Ebben a formában persze nem láttam leírva a címet, de a "demokratikus konvenció"-t igen. Pedig annak tulképp magyarul semmi értelme, és nem is fedi azt, amiről a Democratic Natianal Convention szól. A "konvenció" szó ugyebár létezik a magyar nyelvben is, latin származású, jelentései: társadalmi szokás, udvariassági szabály, megállapodás. Ha fellapozzuk mondjuk a sztaki szótárat, megemlíti, hogy jelenthet "elnökjelölő pártgyűlést" is, persze az USA-ban és pontosan erről is van szó, a Demokrata Párt Elnökjelölő Kongresszusa. Talán a magyar médija azért nem használja a pártgyűlés, vagy kongresszus kifejezést, meeeert kicsit rossz kicsengése van :-). Szóval ez az az esemény, amire nem hinném, hogy valaha pénzt adnék ki, csakhogy láthassam, de a "hegy megy Mohamedhez" tipikus esete állott elő és azért érdekes,  fontos esemény, ráadásul nem csak az USA, hanem az egész világ szemszögéből. Ha tetszik, ha nem, egyáltalán nem mindegy, hogy ki az elnök és milyen politikát folytat. 

Mindenhol korlát, autóforgalom gyakorlatilag nulla

edit

Az előkészületek a hétköznapi ember számára szinte észrevehetetlenek maradtak, számomra abban tért el egy kicsit, hogy a miután munkahelyem az események központjától kőhajításnyira van (ezt most szó szerint értsd, Pars Krisztián tuti eldobna odáig), mi kaptunk egy külön útmutatót, hogy merre lesznek lezárva az utak, hogy lehet bemenni az épületbe. A központi, lezárt rész 4 napig megközelíthetetlen volt, illetve csak a küldöttek (vagy mittudoménhogykik, akik részt vettek az egészben) mehettek be. A cégnél az a házirend, hogy noha technikailag lehetséges, nem szabad otthonról dolgozni. Nos ezt a szabályt most felfüggesztették, minden charlottei kolléga dolgozhatott otthonról, mert az épületben levő garázst viszont lezárták, csak távolabbi parkolókat lehetett használni. Én elhatároztam, hogy be fogok járni, mert itthonról nem nagyon tudok dolgozni, túl sok a zavaró tényező. A kongresszus területét frankón körbekerítették és természetesen komoly rendvédelmi erőket vonultattak föl, tisztára mintha Jack Bauer és haverjai lepték volna el a területet. A központtól eltávolodva viszont semmi nem változott, minden teljesen nyugodt marad. A móka vasárnap kezdődött, én hétfőn elmentem bicajozni (Amerikában szeptember harmadikán van a munka ünnepe, Labor Day), és hogy hogy nem, a rendőr-akadémia mellett vitt el az utam. Na ez a rész viszont háborús övezethez hasonlított, ne is álmodj fotóról, itt frankó Hummerek voltak, nem a kamu, városi változat, ezen kívül folyamatosan keringett a levegőben 5 heli, csúnyán felfegyverezve, az ajtóban ücsörgő katonával. Ennek ellenére az utammal persze nem volt semmi, ezek az erők egyáltalán nem kellemetlenül jelentek meg, hanem csak ott voltak, nem találkoztam ilyen képpel. Kedden aztán már kellett volna dolgozni menni, de volt egy kis elintézni való, szóltam Ananthának, hogy kicsit lelépek, aztán majd itthonról dolgozom. Persze a munkából sok minden nem lett, hiába, nem nagyon megy ez nekem itthonról.

Az ellentünte

tők tábora

Másnap irány az iroda, bicajra felpattanás és a szokásos útvonalon indultam befelé, de eltérítettek a rendőrbácsik, akik meg kell mondjam igen kulturáltan viselkedtek, szépen elmondták, hogy merre kell menni, mire számíthatok. Ahogy bekanyarodtam, láttam, hogy sátraznak az egyik réten. Nem fogod elhinni, azok a tüntetők, akik a Demokraták ellen ágálnak. Nem kell félni, ugyanez megvolt a másik oldalon is. A tüntetőknek persze pontosan meg volt határozva, hogy hol gyülekezhetnek, hol verhetnek sátrat és milyen útvonalon tiltakozhatnak. Minden esetre az utamon innentől kezdve nem volt semmi! Még az épület mellet sem pedig az közvetlenül szomszédos a tiltott övezettel. Dolgozni viszont isteni volt, összesen hárman voltunk bent, csak a légkondi zaját lehetett hallani, és így legalább alkalmam nyílt az itteni TiBivel beszélgetni. Miután ugyebár kelet-európai gyerek vagyok, nem átallottam megkérdezni politikai nézeteiről - monnyuk Csilla kioktatott, hogy ilyesmit itt nem illik, meeerhogy kerek-perec rákérdeztem: kire fog szavazni? Szerencsére nem magába fordult arc, jót dumáltunk, elmondta, hogy mindkét oldalon vannak jó és rossz dolgok, de azért ő kicsit úgy érzi, hogy csak az a fontos: megszerezzék a hatalmat és valahogy nem az emberek vannak a középpontban. Ismerős? Lesz még pár dolog szerintem, pölö az azonos neműek közötti házasság. Ilyen témáknál kicsit azért izén érzem magam, mert az elmaradott, turáni, szittya Magyarországot sok mindenért kioktatják, pedig itt sem annyira egyértelműen felvilágosult a helyzet. Észak-Karolinában a tavasszal szavaztak a kérdésről és nem meglepő módon elutasították, ezzel jóval több, mint az államok felében tilos a meleg-házasság. A kolléga viszont Connecticutból való, élete nagyobb részét NY és környékén töltötte, ezért más a véleménye. Beszéltünk a halálbüntetésről, abban maradtunk, hogy ezt hagyjuk, mert nagyon nehéz kérdés. Szóba került még a lakásbiznisz, kiderült neki is volt egy bukott háza, de még így is jobban jött ki anyagilag, azóta már minden rendben.

Napközben az MSNBC innen közvetített

Még pár vicces dolog az elnökválasztással kapcsolatban, az egyik a regisztráció. Ne gondold, hogy pálcát akarok törni bármilyen irányba is, de az otthoni bevezetés óriási visszhangot váltott ki, Ferencünk épp most kezdett éhségsztrájkba. Nos az államok nagy részében a szavazáshoz regisztálni kell, Csilla mesélte, hogy NYban ő regisztrált is a jogsija elkészítésekor. Az persze a dolgok másik oldala, hogy be akarják vezettetni, hogy csak fényképes igazolvánnyal lehessen szavazni... (Főleg ez utóbbi cikk vicces.) Összesen 17 államban kell igazolvány, de asszem erre mi úgy reagálunk: "Mi? Mi az, hogy igazolvány nélkül szavazni???" Az igazolványosdit sokan kritizálják, az egyik ok, hogy rengeteg embernek egyszerűen nem létezik fényképes papírja, de közben persze legálisan vannak itt, hiszen csak állampolgárok szavazhatnak! Vicces, mi? De egyébként a turistáktól meg ujjlenyomatot veszünk... Nesze neked terror-ellenes harc. Van még egy ilyen érdekes dolog, csak sajnos erre nem tudok idézni semmit. Pár hete hallottam tvben, hogy megy a vita, mert Obama meg akarja változtatni, hogy mettől-meddig lehessen szavazni. A Republikánusok szerint ez természetesen rossz hatással van az ő esélyükre, ezért nagyon ellenzik ezt a megoldást :-).

Tipikus Amerika, a Myrtle Beach Dél Karolina legismertebb tengerpartja

Este aztán kihasználtuk Csillával, hogy van tv, néztük a közvetítést. Nos ez az a rész, ami a lényegét adja az eseményeknek. Otthon nekem ezekből a választási-kampány tudósításokból csak annyi jött le, hogy nagy amerikai csinnadratta, konfetti, széles mosoly. Ennél azért kicsit több. Sőt! Nagyon is kidomborodott, hogy az itteni politikusok mennyivel magasabb szinten vannak, ha másban nem is - beszédben. Az otthoni vezetők szónoklatait sokkal jobban szeretem leírva olvasni, mert amikor megszólalnak, valahogy mindig Kádár elvtárs ugrik be, mintha mindenki tőle tanult volna beszédet mondani. Természetesen itt nagyon sokan szólalnak föl, mi 2-3 figurát néztünk meg. Nekem nagyon tetszett Deval Patrick és  Julian Castro. Ezek a srácok nem nagyon használnak papírt, minden fejből megy, és persze nem akadoznak, nem keresgélik a szavakat, maximum akkor állnak meg, ha az ovációtól nem lehet hallani, amit mondanak. A közönséget elég vicces volt nézni. Igen, az a tipikus, nagyon amerikai. Lehetett látni rajtuk, hogy tényleg hisznek az szónokokban, nem csak a felemelt tábla miatt lelkesednek, sokszor könnyeikkel küszködve hallgatták a beszédet. És persze a technika erősen jelentkezett, láttunk pár nagyon hatásos képet, ahogy valaki az iPad-del kamerázik, ugye szép nagy a kijelző, így egy ügyes, "kép a képben" kompozíció jött át. Az otthoni lapokból nem sokat olvastam, csak az Index/Fehér Ház oldalát nézegettem, szerintem nagyon nem tudta visszaadni azt, amiről és ahogyan egy ilyen esemény szól (persze otthonról ezt jól tudósítani azt hiszem nem is lehet.) Például azt állítja, hogy a másodikként jelölő párt csak ismételni tudja az elsőn elhangzó gondolatokat. Nos nyilván vannak olyan kérdések, melyek megkerülhetetlenek, beszélni kell róla, adott esetben még a "mit akarunk" is lehet hasonló, de a "hogyan" már semmiképp. Természetesen Amerikában mindenki az "amerikai álmot" hajkurássza (jaj, a két idézett cikk elejét nagyon érdemes elolvasni, a magyar nyelvű azzal kezdődik, hogy ez elvileg is lehetetlen :-)), de amennyire én értettem a legfontosabb eltérés most, hogy a Demokraták szerint csak együtt, összefogással lehet csak megoldani a problémákat. Ráadásul, ha netán a Republikánus párt feladott egy labdát, azt a Demokraták kegyetlenül le is csapták, hogy mást ne mondjak Romney az oroszokat jelölte meg fő ellenségként, pedig ma már ez kissé túlhaladott álláspont. Szerda este Bill Clinton beszélt, mester a javából, mondhatom azt, hogy magával ragadóan beszélt. Ami miatt viszont nem szeretik, hogy kicsit önfejű a srác, a 3000 szóra tervezett beszéde lett vagy 5000 szó hosszúságú. Abban is nagy a tudósítások közötti különbség, hogy otthon csak általánosságokban beszélnek a Clinton szónoklatról, az itteni elemző viszont közvetlenül a beszéd után olyanokat jegyez meg a hosszúságon kívül, hogy más szavakat használt, bizonyos dolgokra, ezzel a hangsúlyt, irányvonalat némiképp más irányban vázolta fel.

Fotózás. Asszem erről a fotóról is felismerni, hogy melyik országban készült...

Másnap reggel ért a nagy meglepi, a rendőr bácsi emlékezett rám, és amikor odaértem, csak annyit mondott, hogy ugyanúgy jutok be, mint előző nap. Ez már csütörtök volt, az utolsó nap. Gondoltam kicsit azért körül kéne nézni, ezekből lettek a fotók. Az élet az utcán tulajdonképp normális volt, csak az autók hiányoztak, de azok teljesen. Ekkor már tudtuk, hogy az estére, a foci csapat stadionjába tervezett Obama-beszédet áttették a kosárcsarnokba, mert volt esély némi esőre. Persze az újságok ebből is összehoztak pár okosságot, hogy gyávák, meg lehet, hogy nem lett volna tele a stadion, de a charlottei időjárásról azért annyit érdemes tudni, hogy fél óra alatt egy teljes esőciklus lemegy: verőfény - beborul - zuhog - eláll - felszárad. Végül kiderült, jó döntést hoztak, mert esett. Elnökválasztás ide, Romney/Obama oda, az utolsó napi beszédeket az amerikai football bajnokság első játéknapja határozta meg. Eredetileg az alelnök szerdán beszélt volna, de áttették csütörtökre, és az időpontokat annak megfelelően választották ki, még véletlenül se essen egybe valami foci eseménnyel. Nos, nem tudom megítélni, hogy Obama mennyire jó politikus, vagy nem, nekem szimpatikus, de hogy még Clintonnál is jobb szónok, az biztos. Csilla úgy jellemezte kettőjük beszéde között a különbséget, hogy "Clintonnál azt vártam, mikor fejezi már be, míg Obamát még hallgattam volna..." Sajnos a Republikánus elnökjelölő kongresszust nem kísértük figyelemmel, ezért valójában nem tudok hiteles képet festeni erről a két hétről, számomra azonban a Demokraták a szimpatikusabbak, ha szavazhatnék, akkor Obamának adnám a voksomat.
Nem, nem lettem az amerikai politika feltétlen híve, főleg a külpolitikával nem értek egyet, de az biztos, innen nézve és átélve az eseményeket az elnökválasztás más megvilágításba került.

Karneváli hangulat és persze reklám mindenhol, ez éppen az aktuális jelmondat. Rosszmájú akarnék lenni, akkor "előre elvtársak"nak fodorítanám :-)

Elég sok ruhát adtak el, az árusok az USA minden területéről jöttek

edit

ces, hogy egy ilyen csiri-biri állvánnyal senki nem törődik...

Az iroda melletti utca, a keresztben álló teherautónál van a teljesen lezárva az út

Frissítés: hehe, pont ma hallottam a rádióban egy műsort, hogy itt is átvariálják a választási körzeteket, és természetesen az éppen hatalmon levőnek kedvez a dolog. Ismerős ez is, nem? Azt azért nem szabad eltitkolni, hogy itt megvannak a maga szabályai, hogy miként lehet, de természetesen befolyásolja a választások kimenetelét.