2012/08/18

A legjobban befektetett 24 dollár, amit valaha költöttem

Igen, tudom, már megint nem írtam egy ideje. Nem mintha nem lenne miről, de azt  vettem észre, hogy akkor megy jobban az írás, ha valamin felbosszantom magam, de amióta Charlotteban élünk, elég nyugalmas minden, így bár lenne miről írni, valahogy nem akaródzik leülni. Nemrég viszont kaptam Danitól egy cikket, jobban mondva egy blog bejegyzést, valamikor apák napja környékén, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam lefordítom. Ja, ja, már megint más tollával fogok ékeskedni, de remélem egyetértünk, hogy érdemes volt nekiállni. Amúgy persze repcsis bejegyzés, amúgy persze szeretjük a repülés minden formáját, legalább ennyivel adózok az aviátoroknak.

*****************

1998 kora szeptemberében a Norhtwest Airlines pilótái sztrájkba kezdtek. Abban az időben Falcon Jeteken repültem, így a légitársaságok dolgai körülbelül nulla hatással voltak rám. Az egyetlen dolog, ami igazán szembetűnő volt, hogy a sztrájk alatt az észak-közép államok ege igazán csendessé vált. Ez a tény vezetett a legjobban befektetett 24 dollárhoz, amit valaha repülésre költöttem.
Röviddel azután, hogy elkezdődött a sztrájk, felhívtak egy repüléssel kapcsolatban Washington DC-ből Winnipeg, Manitobába. Az odafelé úton fent az égben hamar észrevettem azt a nagy csendet, ami a központi frekvenciákon uralkodott. Végül is amint elhagytuk DC légterét, megkaptuk a "direkt Winnipeg" utasítást. Az úton odafelé úgy tűnt, mintha nekünk személyes légi irányítónk lett volna, aki csak nekünk dolgozik minden frekvencián. Még viccelődtem is vele, hogy milyen csendes az ég, amikor a Northwest srácok körbe-körbe sétálnak a sztrájkplakátokkal. Mire azt válaszolta, "Nekem mondod? Nagyon hosszú így a nap."
Winnipegben a földön sikerült meglátogatnom  egy borzalmas hoki boltot és megfigyelnem a helyieket, amint a élvezik a nyár maradékát. Mindannyian úgy néztek ki, mint akik tudják, hogy a kanadai tél rövidesen rájuk zuhan, mint egy üllő. Az idő éppen meleg volt és valószerűtlenül tiszta.
Ahogy készülődtünk a felszállásra, figyeltem az időjárást, az idő tiszta volt, vissza DC-ig. Miután a sztrájk továbbra is folytatódott a rádiófrekvenciák is tisztának ígérkeztek az ATC-vel. A felszállási engedélyünk emiatt lényegében Winnipegből direkt IAD-be (a reptér Washington DC-ben) szólt. Ahogy a térképen néztem az utat lefelé, észrevettem, hogy a Huron tó felé vezetett, és ez adott egy ötletet. Meggondolva, hogy az MBS VOR (pont, amit repülés közben érintenek) lényegében Freeland-ben helyezkedik el - a szülővárosom csak kicsit esett kívül a repülési útvonalunkon -, kieszeltem egy tervet. A szüleim kevesebb, mint 3 kilométerre laktak VOR-tól, arra gondoltam, hogy igazán vicces lenne, ha az útvonalat kicsit megváltoztatnánk és elrepülnék anya és apa fölött. Miközben fölöttük repülünk, felhívhatnám őket telefonon, és mondhatnám nekik, hogy nézzenek fel az égre. Elmondtam a fickónak, akivel aznap repültem, teljesen beindult és azt mondta vigyorogva, hogy ezt meg kell csinálnunk.
Amikor megkaptunk az engedélyt, mondtam az ATC-nek (Air Traffic Controller, légi-irányító), hogy szeretnénk megváltoztatni a repülési útvonalat direkt MBS, direkt IAD-re. Hirtelen csend lett a rádióban, majd a légi irányító értetlenkedve kérdezte, hogy "miért akarnád ezt csinálni?"* Mondtam neki, hogy "a nyugdíjas szüleim MBS VOR mellett laknak, el akarok repülni felettük, felhívni őket, és mondani nekik, hogy menjenek ki a ház elé és nézzenek fel az égre." Újabb csönd következett, majd ismét megszólalt a hang kuncogva, "ez túl jó, rendben, megkaptad az engedélyt direkt MBS, direkt IAD." Visszaolvastam, majd válaszolt, "nyugta rendben, jó mulatást!"
Az egyik legfontosabb szabály, amit a pilótáknak a lelkükbe kell égetni, hogy az légi-irányítók is emberek. Annak ellenére, hogy sokszor teljesen szükségszerűen rövidnek és tömörnek kell lenni velük, vannak alkalmak, amikor ha valamire szükséged van, akkor úgy lehet velük beszélni, mint átlag emberekkel. Amennyiben a szabályok megengedik és nem akarod átlépni a légi forgalom lehetőségeit vagy megsérteni a biztonságát, mindig készségesen segítenek. A legjobb, amit egy tanulónak oktathatsz, hogy ha segítségre van szükséged, akkor hívd fel az ATCt és simán kérdezd meg. Egy hús-vér ember lesz a vonal másik végén és rá fogsz jönni, hogy ők átkozottul jók... Főleg, ha valami vicceset akarsz csinálni. Egy másik dolog, amit a pilóták sokszor elfelejtenek, hogy a légi irányítók beszélnek egymással, így az, aki átvette az irányításunkat, tovább adta a soron következőnek és így tovább, hogy mit is szeretnénk csinálni.
Ahogy közeledtünk MBS VOR felé, felvettem a telefonkagylót és hívtam a családomat. Egy ilyen hívás akkoriban kb. 12 dollárba került percenként, szóval szűkszavúnak kellett lennem. Miután a szüleim már nyugdíjasok voltak, szinte mindig otthon tartózkodtak. Anya vette fel, megkérdeztem, hogy a vezeték nélküli készülék van-e a kezében, azt mondta igen. Mondtam neki, hogy menjen ki a ház elé. Amikor kiért, mondtam neki, hogy nézzen fel az égre. "Látsz egy kondenzcsíkot?" "Nem", jött a válasz. "Nézz észak felé, a reptér irányába, és amikor észreveszel egy kondenzcsíkot, az én vagyok. Majd visszahívlak, amikor pont fölöttetek vagyunk, mert ez így iszonyat sokba kerül." Letettem és elkezdtem gondolkodni, hogy ez esetleg egy kondenzcsík mentes nap?! Miután más nem volt fent velünk, elég nehéz volt megállapítani.
Ahogy a DME (távolságmérő eszköz) lejárt és az útvonalunk pontosan az MBS állomás fölé ért, újra felhívtam anyát és apát. Anya úgy hangzott, mint aki le-föl ugrál izgalmában. "Jaj istenem! Jaj istenem!" kiabálta, "Látunk, látunk téged, pontosan fölöttünk vagy!" Válaszként mondtam a magasságunkat és már fordulunk is, irány DC. "Látunk" kiabálta, "ott vagy fent!" Pilóta szokás szerint intettem viszlátot, és megígértem telefonálok, amint hazaértem.
A kabinban mindketten vigyorogtunk, mert tudtuk, hogy alattunk ott van két izgatott szülő. Azok után a hosszú, iskolákban töltött évek után, a rengeteg repülési tréning után, gyakorló repülések, repülés oktatások, légitársaságok és a karrierben lévő buktatók után, amit ők figyelemmel kísérték hogy és mint ment keresztül rajta a gyermekük, végül láttak egy kondenzcsíkot és tudták, hogy abban a pontban én vagyok. Amit én nem tudtam, hogy apa rohant a felvevőért, amiben az elem természetesen döglött volt. A szomszédokat is próbálták kihívni, de azon ritka alkalmak egyike volt, amikor nem tartózkodtak otthon. Apa fogta az örökösen életlen látcsövét és próbálta azzal kémlelni az eget, de biztos vagyok benne, hogy homályos volt. Végül is csak ők ketten álltak ott együtt a kiskertben, ahol én nézegettem a kondenz csíkokat amint elhaladtak az MBS VOR fölött, és nézték, amint az én kondenzcsíkom eltűnik az égen. Utána apa még ott maradt egyedül, anya szerint "meglehetősen hosszú ideig."
Röviddel azután, hogy ráfordultunk az IAD felé vezető kurzusra, a központ jelentkezett be rádión és megkérdezték, "Na, hogy ment a dolog? Láttak benneteket?" Válaszoltam "A-firm. Két nagyon izgatott idős ember van most ott lent." A légi-irányító egy nagyon derűs "Nagyszerű!"-vel válaszolt. Biztos vagyok benne, hogy még a TRACON** is mosolygott.
Miután a gépet leadtam a hangárban, hagytam egy üzenetet az irodán, hogy használtam a repülési telefont, hogy tudjanak számlázni. Összesen 24 dollárt kellett fizetnem a hívásokért. Végül is azon ritka alkalmak egyike volt, amikor a körülmények, melyek messze esnek az ellenőrzésed alól, lehetővé teszik, hogy valami igazán klassz dolgot csinálj. Apa hat évvel később elment, de azóta is sokszor gondolok rá, amint ott áll kint a kertben egyedül és néz fel az égre ahol kicsit korábban én voltam, és azokra a gondolatokra amik átfuthattak rajta. Egy aviátor szempontjából, mindent összevetve ez volt a legjobban befektetett 24 dollár, amit valaha repülésre költöttem.

***************


* Igaziból a hangulatát az eredeti szövegnek nem hiszem, hogy vissza lehet adni. Így szól: "Why do ya' wanna do THAT?" ami egyrészt szleng, másrészt a "ya'" eléggé délies kiejtés, ami ebben a környezetben különösen viccesen hangzik.
** Terminal Radar Approach Control, megközelítést segítő radarrendszer

Eredeti cikk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése