Vasárnap: Reggel fél 9-re beszéltük meg Jannal, a nagyszájú lengyellel a délelőtti bicajozást, de most sem sikerült megjelennie, nem tudom mi történt, én minden esetre bő 2 órát tekertem. Még mindig meglepődöm, hogy itt NYC és környékén a vízpartokat milyen idétlenül alakították ki. Pl.: a Bear Mountains híd után van egy kilátó pont, és és mi terpeszkedik a festői táj közepén? Egy atomreaktort... Jójó, persze meg tudom érteni a történelmi örökséget (főleg a "aerial view of lower manhattan looking northwest july 1922" kép mutatja, hogy azért NYC mégiscsak egy kikötőváros.) Bicaj után egyből irány evezni. Erről készült pár kép, Aiyi életében másodszor evezett egyedül egy mini scupperben. Kajakozás végére ért oda Kátya. Ő nem beszél csak oroszul, mert nem jár oviba, mint Aiyi és a fehérorosz anyukája meg az üzbég apukája csak oroszul szólnak hozzá, így a közös nyelv kettőjük között a visítás. Állnak a stég szélén, hínárokat halásznak ki és dobálják vissza a vízbe, miközben torka szakadtából üvöltenek. Nagyon jól megértik egymást.
Kajakozás után elmentünk úszni, a gyerekek ismét előadták magukat, Szilviről viszont kiderült, hogy nem tud fejest ugrani, de szeretne megtanulni. Nosza, rögtönzött műugró edzést tartottunk és mintegy 10 perc múlva már egész elfogadhatóan be tudott ugrani. Azt hiszem fogok még ilyen órát vezetni, mert másokról is kiderült, hogy szeretnének megtanulni. Én viszont közben isteni jót ugráltam, a víz tökéletes volt, most viszont még indulunk strandolni.
Úszás helyett inkább megálltunk az oroszoknál dumálni. Az egyik lány Szibériában a Bajkál-tónál lakott. Azt hiszem azért a "milyen az idő?" kérdésre adott válaszon nem csak én lepődök meg. -46 Celsius fokban még mennek a gyerekek iskolába, nyáron viszont +45 is lehet, igaz, csak nagyon rövid ideig. Akárhogy nézem, ez 91 fok ingadozás!
Volt még egy aranyos eset. Ezen a héten a sátorban vagyunk Aiyival, már ugye pénteken beköltöztem. Szóval éppen rendezkedünk délután Csillával, mikor megjelenik egy fickó, hogy van-e bent valaki a sátorban? Csilla mondja neki, hogy igen, mi. De, hogy éppen tartózkodik-e bent valaki, mert ő be akar menni öltözni. Láttam ahogy Csilla feje kétszeresére nő, na, gondoltam itt nekem már nem kell megszólalnom, el is küldte szépen kerek-perec, hogy nem. Egyrészt szanaszét volt minden cuccunk, másrészt olyan bicskanyitogató stílusban adta elő magát, hogy a válasz nem is lehetett más.* (Öltözni egyébként kb. 100 m-rel arréb mindenkinek van lehetősége.) Vagy öt perccel később indultunk az oroszokhoz, de amikor Csilla találkozott Scottyval, akkor már meg is kérdezte, hogy kit nem akartunk beengedni? Mittudomén, ez olyan nagycsoportos ovis szinten van.
Hétfő: Elkezdődött a második turnus, semmi különös.
Kedd: Dettó
Szerda: Megkaptam az első amerikai fizetésemet! 378 dollár 80 cent. Na mondjuk ebből nem fog egy Jaguár összejönni, kb. a hideg vízre elég, de ennek most semmi jelentősége, a csekk az én nevemre van kiállítva. Közben Forest Hillsben (ahol lakunk, a szerkesztő megjegyzése...) érdekes események zajlanak. Lakik a házban egy Frank vagy David nevű fickó, kicsit bolond szegény, meg lehet, hogy iszik is. Mind ez nem lenne baj, de az utóbbi időben elkezdte zaklatni az embereket. Két napja a mi szintünkön garázdálkodik. Nem hagyja aludni a lakókat, ott áll az ajtó előtt, néha kicsit bezörget, hangoskodik, ha valaki kimegy, akkor azzal agresszíven viselkedik. Szerencsére a szomszéd bácsinak vannak összeköttetései, így amikor a rendőrök a második alkalommal jöttek ki, sokkal gyorsabban értek oda, és nem engedték ki a fickót azonnal. A kilakoltatás kicsit hosszadalmasabb folyamat, de reméljük történik valami vele, mert elég fárasztó.
Eközben Aiyi kis tündér módjára játszik egyedül a sátorban. Hófehérke, Barbie és egy amorf baba táncolnak vele, miközben a második hercegkisasszony ruháját húzza fel. Ma délelőtt ugyanis nincs evezés, a gyerekek kirándulni mentek, ezt mi kihagytuk, mert Aiyi nem akart menni, én meg nem erőltettem.
Ezek az amerikaiak tudnak fura dolgokat előadni. Egyik kedvencem a klottgatyában való úszás. Ez miért jó? Miközben persze a lányok ugyanolyan bikiniben fürdenek, mint otthon. Ebben a kosárlabda nadrágban viszont nem lehet úszni, a stégre kimászni kifejezetten gáz. Részemről maradtam is az ejrópai változatnál, a klottgatyát közvetlenül úszás előtt leveszem. Egy másik elképzelést most olvastam. A tábor az erdő közepén van, természetesen minden szabályozva, állami előírások stb. Imádnak "meetingelni", ami nekem elég sokszor felesleges szócséplésnek tűnik, de több "cometee" is dolgozik. Legutóbbi fejlemény a "Camp Conservation" bizottságtól származik. Kiagyalták, hogy jól elhatárolt ösvényeket kell létrehozni, mert ez elősegíti az aljnövényzet fejlődését, az emberek így nem fogják mindenhol letaposni. Az ötlet jogosnak tűnik, csak épp elfelejtettek körülnézni. Egyrészt a terület nagyságához képest elenyésző mennyiségű ember van a táborban, másrészt többnyire a már meglévő ösvényeket használják. Így valójában nem igazán taposnak le semmit. Már csak azért is gondolom, hogy igazam van, mert a sátrat, ahol most vagyunk, tavaly sem sokan használták, idén mi vagyunk az elsők és a két ide vezető ösvényt ki kellett pucolnom, mert Aiyi nem volt hajlandó menni rajtuk. Jó, mondjuk megértem, neki derékig ért a gaz. Azt viszont valahogy elfelejtették észrevenni, hogy avar borítja szinte az egész terepet, ami alól ugye nem sok minden tud kinőni. Viszont a bizottság megtette a dolgát, kitalált egy nagyon látványos dolgot, igaz, mindeközben a zuhanyház alatt ereszt valamelyik vízvezeték, az viszont valódi eróziót okoz...
Tegnap este azért akadt egy említésre méltó eset. Miután Aiyi elaludt, úgy döntöttem, hogy megérdemlek egy sört és kiültem a sátor elé. Kisvártatva motoszkálásra lettem figyelmes. Rövidesen a sátor sarkánál egy érdeklődő fej jelent meg. Egy mosómedvéé. Aztán felmászott a sátor talapzatára, és mintegy másfél méterre mellettem sétált el kaja után kutatva. A mosómedvének nagggyon aranyos feje van, a saját fejemet viszont a falba akartam verni, hogy miért nincs kéznél a masinám? Miután a kis vendég úgy látszott marad még kutakodni, elhatároztam lesz ami lesz, beosonok a sátorba a fényképezőgépért. Igyekezetemet ha nem is nagy, de siker koronázta. Esténként viszont mindig viszem a felszerelést sörözni...
* Emberünk beírta magát a naplóban, hogy ott volt, mondván, a Szövetség így látja, hogy használják a sátrat. Ez tényleg fontos volt, mert azóta csak egy család volt ott hétvégén, utánuk üresen áll a sátor
Kajakozás után elmentünk úszni, a gyerekek ismét előadták magukat, Szilviről viszont kiderült, hogy nem tud fejest ugrani, de szeretne megtanulni. Nosza, rögtönzött műugró edzést tartottunk és mintegy 10 perc múlva már egész elfogadhatóan be tudott ugrani. Azt hiszem fogok még ilyen órát vezetni, mert másokról is kiderült, hogy szeretnének megtanulni. Én viszont közben isteni jót ugráltam, a víz tökéletes volt, most viszont még indulunk strandolni.
Úszás helyett inkább megálltunk az oroszoknál dumálni. Az egyik lány Szibériában a Bajkál-tónál lakott. Azt hiszem azért a "milyen az idő?" kérdésre adott válaszon nem csak én lepődök meg. -46 Celsius fokban még mennek a gyerekek iskolába, nyáron viszont +45 is lehet, igaz, csak nagyon rövid ideig. Akárhogy nézem, ez 91 fok ingadozás!
Volt még egy aranyos eset. Ezen a héten a sátorban vagyunk Aiyival, már ugye pénteken beköltöztem. Szóval éppen rendezkedünk délután Csillával, mikor megjelenik egy fickó, hogy van-e bent valaki a sátorban? Csilla mondja neki, hogy igen, mi. De, hogy éppen tartózkodik-e bent valaki, mert ő be akar menni öltözni. Láttam ahogy Csilla feje kétszeresére nő, na, gondoltam itt nekem már nem kell megszólalnom, el is küldte szépen kerek-perec, hogy nem. Egyrészt szanaszét volt minden cuccunk, másrészt olyan bicskanyitogató stílusban adta elő magát, hogy a válasz nem is lehetett más.* (Öltözni egyébként kb. 100 m-rel arréb mindenkinek van lehetősége.) Vagy öt perccel később indultunk az oroszokhoz, de amikor Csilla találkozott Scottyval, akkor már meg is kérdezte, hogy kit nem akartunk beengedni? Mittudomén, ez olyan nagycsoportos ovis szinten van.
Hétfő: Elkezdődött a második turnus, semmi különös.
Kedd: Dettó
Szerda: Megkaptam az első amerikai fizetésemet! 378 dollár 80 cent. Na mondjuk ebből nem fog egy Jaguár összejönni, kb. a hideg vízre elég, de ennek most semmi jelentősége, a csekk az én nevemre van kiállítva. Közben Forest Hillsben (ahol lakunk, a szerkesztő megjegyzése...) érdekes események zajlanak. Lakik a házban egy Frank vagy David nevű fickó, kicsit bolond szegény, meg lehet, hogy iszik is. Mind ez nem lenne baj, de az utóbbi időben elkezdte zaklatni az embereket. Két napja a mi szintünkön garázdálkodik. Nem hagyja aludni a lakókat, ott áll az ajtó előtt, néha kicsit bezörget, hangoskodik, ha valaki kimegy, akkor azzal agresszíven viselkedik. Szerencsére a szomszéd bácsinak vannak összeköttetései, így amikor a rendőrök a második alkalommal jöttek ki, sokkal gyorsabban értek oda, és nem engedték ki a fickót azonnal. A kilakoltatás kicsit hosszadalmasabb folyamat, de reméljük történik valami vele, mert elég fárasztó.
Eközben Aiyi kis tündér módjára játszik egyedül a sátorban. Hófehérke, Barbie és egy amorf baba táncolnak vele, miközben a második hercegkisasszony ruháját húzza fel. Ma délelőtt ugyanis nincs evezés, a gyerekek kirándulni mentek, ezt mi kihagytuk, mert Aiyi nem akart menni, én meg nem erőltettem.
Ezek az amerikaiak tudnak fura dolgokat előadni. Egyik kedvencem a klottgatyában való úszás. Ez miért jó? Miközben persze a lányok ugyanolyan bikiniben fürdenek, mint otthon. Ebben a kosárlabda nadrágban viszont nem lehet úszni, a stégre kimászni kifejezetten gáz. Részemről maradtam is az ejrópai változatnál, a klottgatyát közvetlenül úszás előtt leveszem. Egy másik elképzelést most olvastam. A tábor az erdő közepén van, természetesen minden szabályozva, állami előírások stb. Imádnak "meetingelni", ami nekem elég sokszor felesleges szócséplésnek tűnik, de több "cometee" is dolgozik. Legutóbbi fejlemény a "Camp Conservation" bizottságtól származik. Kiagyalták, hogy jól elhatárolt ösvényeket kell létrehozni, mert ez elősegíti az aljnövényzet fejlődését, az emberek így nem fogják mindenhol letaposni. Az ötlet jogosnak tűnik, csak épp elfelejtettek körülnézni. Egyrészt a terület nagyságához képest elenyésző mennyiségű ember van a táborban, másrészt többnyire a már meglévő ösvényeket használják. Így valójában nem igazán taposnak le semmit. Már csak azért is gondolom, hogy igazam van, mert a sátrat, ahol most vagyunk, tavaly sem sokan használták, idén mi vagyunk az elsők és a két ide vezető ösvényt ki kellett pucolnom, mert Aiyi nem volt hajlandó menni rajtuk. Jó, mondjuk megértem, neki derékig ért a gaz. Azt viszont valahogy elfelejtették észrevenni, hogy avar borítja szinte az egész terepet, ami alól ugye nem sok minden tud kinőni. Viszont a bizottság megtette a dolgát, kitalált egy nagyon látványos dolgot, igaz, mindeközben a zuhanyház alatt ereszt valamelyik vízvezeték, az viszont valódi eróziót okoz...
Tegnap este azért akadt egy említésre méltó eset. Miután Aiyi elaludt, úgy döntöttem, hogy megérdemlek egy sört és kiültem a sátor elé. Kisvártatva motoszkálásra lettem figyelmes. Rövidesen a sátor sarkánál egy érdeklődő fej jelent meg. Egy mosómedvéé. Aztán felmászott a sátor talapzatára, és mintegy másfél méterre mellettem sétált el kaja után kutatva. A mosómedvének nagggyon aranyos feje van, a saját fejemet viszont a falba akartam verni, hogy miért nincs kéznél a masinám? Miután a kis vendég úgy látszott marad még kutakodni, elhatároztam lesz ami lesz, beosonok a sátorba a fényképezőgépért. Igyekezetemet ha nem is nagy, de siker koronázta. Esténként viszont mindig viszem a felszerelést sörözni...
* Emberünk beírta magát a naplóban, hogy ott volt, mondván, a Szövetség így látja, hogy használják a sátrat. Ez tényleg fontos volt, mert azóta csak egy család volt ott hétvégén, utánuk üresen áll a sátor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése