2011/03/29

Évforduló

Huszonnegyedikén volt egy éve, hogy New Yorkba költöztem. Úgy terveztem, hogy a "szép évforduló" alkalmából írok, de ez nem jött össze, mert inkább kihúzták a bölcsességfogamat... Szerencsére azért nem viselt meg annyira a dolog, de jó kifogásnak bizonyult, hogy elhúzzam kicsit az írást. Ha londoni kollégákkal beszélek, sosem felejtik el megemlíteni az időjárást, ráadásul Kispánczél is az utolsó levelében erről a témáról kérdezett. Nos az ő tiszteletükre most ezzel kezdem. 
Egy év alatt ugye logikusan az összes évszak előfordul, tehát mindent láttam, ami itt megeshet. Azt kell mondjam, aki Magyarországról jön, annak a new yorki időjárás nem rejteget nagy meglepetéseket. Elég hasonló errefelé az időjárás, legalább is elviselhetőség szempontjából. Akadnak azonban apróbb különbségek. A két legfontosabb a szél és a páratartalom. New York sokkal szelesebb, ezzel nem hinném, hogy bárkit megleptem, viszont nyáron a páratartalom sokkal nagyobb, mint otthon. Még egy kisebb eltérés a mikrociklusok. Amikor megérkeztem, már tavaszodott, egy szál hosszú ujjasban lehetett mászkálni, aztán egyik napról a másikra visszajött a tél, jeges hideg széllel.  Ezek kb 3 napos ciklusok, mintha egy mini év lefolyna, mind a négy évszak megtapasztalható, aztán visszaáll minden és kezdődik előröl. Még soha nem volt arcüreg gyulladásom, itt azonban összeszedtem, szerintem a szél miatt. A tavasz minden esetre olyan, mint otthon, változékony, április végéig jó kis hidegek és kellemes napok váltogatják egymást, és hihetetlenül páramentes napok is előfordulnak. Annyira, hogy amikor Aiyit levittem a játszótérre, szinte percről percre éreztem, amint az ajkam kirepedezik. Aiyinak állandóan cserepes ilyenkor a szája, itthonra be is szereztünk egy párologtatót. 
Aztán szépen átfordul nyárba az időjárás. A 2010-es év tudtommal a szokásosnál melegebb volt, hét közben itthon nem is igazán tudtunk csak légkondi mellett aludni. Illetve Csilla, mert én szokás szerint mentem volna a vizes lepedős megoldásra, de a kettő együtt már kicsit sok lett volna. A nyár fent a tónál hibátlan, bár a faházak kicsit túl tudnak melegedni, és ha épp eláll a szél, akkor ott is nagyon meleg van. Itt a városban a nyár főleg a pára miatt kellemetlen. Próbáltam már a Muternek elmesélni mi a különbség az itteni meleg és az otthoni között, mert Celsiusban itt alacsonyabb a hőmérséklet, de a pára miatt az érzet más. Szóval míg otthon szépen felöltözöl, lemész az utcára, aztán ahogy sétálsz, szép lassan elkezdesz izzadni és mint egy lóról csorog a víz rólad is. Itt nem. Szépen felöltözöl és már a lépcsőházban vizes vagy, de nem azért mert izzadsz, hanem mert lecsapódik a pára és emiatt ragadsz. Tulképp hozzá lehet szokni. Az egyetlen igazán kellemetlen ilyenkor a metró megálló. Azok iszonyat melegek tudnak lenni, valahogy nem sikerült megoldani a szellőzést rendesen. A metró kocsik ezzel szemben légkondisak, vagyis érdemes nagykabátot is vinni magaddal, különben garantált egy jó kis megfázás. Érdekes módon az igazi nyújorkereket ez valahogy nem érdekli és nincs semmi bajuk. 
A nyár után az ősz igazán kellemes, de visszajön a háromnapos hullámzás, szépen esik az eső. Ekkor azonban volt egy olyan kis anomália, amire a helyiek azt mondták, még sosem tapasztaltak ilyet, szóval nem tekinthető általánosnak. Ettől eltekintve az ősz nagyon szép, és sokáig tart, sajnos Szabály Országban nem lehet október 15 után felmenni a tóhoz, számomra nem egészen érthető okokból. Eccer állítólag valaki fent ragadt kocsival és ki kellett menteni, ezért aztán inkább lezárják a területet. Hó azonban december közepe előtt nem szokott esni... A tél csak szép lassan érkezik meg. December közepéig nehéz eldönteni, hogy tulajdonképp még ősz van-e, vagy már New Yorkban jár az ősz? Ja nem, tél... A helyi szakértő szerint hó csak januárban szokott esni és majdnem pontosan el is találta, mert 27-én esett az első hó. Akkor viszont rendesen leszakadt az ég, Manhattanben nem csak a felhőkarcolók magasak, hanem a hótorlaszok is, nálunk viszont a kisebb mellékutakat nem sikerül letakarítani, így a mi utcánkat sem. Ennyi havat asszem még sosem láttam Pesten, bár tavaly mondjuk mi sem panaszkodhattunk, viszont itt nincs olyan hideg. Celsiusban. Mert a szél természetesen itt is bekavar és az érzet hidegebb tud lenni. De például a közeli Meadow tó befagyott ugyan, azonban olyan kásás maradt a felülete, hogy nem igazán tartott meg egy embert. 
Említettem a fogorvost. Pár alkalommal el kellett mennem dokihoz, szerencsére Csillának van biztosítása, ami az egész családra kiterjed, így nem jelent túl nagy anyagi gondot. Itt kicsit más a rendszer, mint otthon, de azért nem annyira, mint azt elsőre gondolná az ember. A különbség az, hogy itt nem mindenkinek van biztosítása, nem úgy mint otthon a TB, persze emiatt az otthoni sokat szajkózott ingyenesség messze nem igaz. Itt viszont akkor is kell fizetned, ha van biztosításod, "co-payment"-nek vagyis önrésznek hívják. Igen, valami olyasmi, mint a halva született "vizitdíj", de azért van különbség. Nem újabb sarc, hanem a szolgáltatástól függő önrész, ami változik. A legkevesebb 15 zöldhasú, de prospektusban láttam 30 és 50 dolláros összegeket is. Egy normál "háziorvosi" vizsgálat az alsó határon van, ha nincs biztosításod, akkor viszont 100 dollár körüli az összeg. Az itteni fizetéseket nézve még ez sem egy kifizethetetlen összeg, a problémák természetesen a napi 2500 dollárba kerülő kórházi ellátásnál kezdődnek. Olvastam most pár közgazdasággal, banki dolgokkal kapcsolatos könyvet, az egyikben arról értekezik a fickó, hogy Amcsiban volt egy szemműtét, amire a biztosító 1700 dollárt fizetett, az egész művelet viszont nem tartott tovább 20 percnél. Aztán levitték a támogatás árát 450 dollárra, és csodák-csodája a műtétek száma drasztikusan visszaesett, majd kifejlesztették a lézeres szemműtétet. Hmmm...
A gyereknevelés ugye kihagyhatatlan téma. Zoli által említett szobába zárás helyett úgy néz ki, hogy a sarokba állítás régi jól bevált taktikája működik. Egy figyelmeztetés, aztán mehet a sarokba. Nagyon nem tetszik neki, szép lassan hat is rá. Táncon van egy társa, aki még Aiyinál is nagyobb kópé. Madison 4 éves de alacsonyabb kislány. Az anyukája mesélte, hogy Madi az oviban bement a vécébe, bezárta az ajtót, majd alul kimászott... Ha ezek ketten összehaverkodnak, akkor tényleg kicsinálnak minket...
Zárásként tv. Péntekenként megy egy sorozat, Super Nanny a címe, gyerekneveléssel, problémás esetekkel foglalkozik. Egy igazi brit bébisintér megy ki amerikai családokhoz a problémás gyerekek nevelésében segíteni. Elég vicces, amikor londoni taxiban megérkezik a házhoz. Legutóbb a család bemutatása közben az egyik kisgyereknek kilátszott a meztelen feneke. Na mi történt? Az egyáltalán nem prűd amcsi tévé simán kitakarta a kisgyerek fenekét! Teljesen kész vagyok. Hullákat mutogatni, rendőrségi üldözést, mindent lehet, de a gyereksegget ki kell takarni... Ilyenkor nem tudom sírjak-e vagy röhögjek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése